Erősítő krém

Kis ovisunk méltán kedvenc étele itthon is elkészült. Fogtam 4 db céklát, hámoztam, lereszeltem. Hozzákevertem 3 evőkanál lágy vajat, 2 evőkanál olívaolajat, 1 fej fokhagymát préselve. Sóztam, tettem bele egy evőkanál mézet is. Kenyérre kenve mennyei. A neve pedig onnan ered, hogy mivel nagyon egészséges, sok ilyez esznek az ovisok és az óvónénik meséje szerint ettől majd igazán erősek lesznek.

Téli évszakasztal

A tél beköszöntével (már ha olyan igazi telünk van, mint idén) a sok hó mindent eltakar a természetben. Ilyenkor a lakásba varázsolt természet is erről szól: az évszakasztalra egy fehér selyem kerül, ami a havat jelképezi, kristályok, melyek a természetnek azon kincsei, amik télen is gyönyörűek és a hópelyhek kristálylétére utalhatunk velük. Ilyenkor a világot a Télkirály uralja. Aztán, ahogy közeledik a tavasz, még egy szereplő jelenik meg: a Jégolvasztó asszonyság, aki kezében söprűjével szépen, fokozatosan eltünteti a havat (vagyis a fehér selymet) az asztalról, hogy átadja helyét Földanyának és gyermekeinek. Na, de róluk majd márciusban mesélek.

A képeken látható Télkirályt és Téltündért Andi barátnőm készítette, méhviasz gyurmából, a Jégolvasztó asszonyság pedig többünk közös kézimunkájának eredménye.

Az évszakasztalokkal kapcsolatos forrásom: Leeuwen és Moeskops: Egy szegletnyi természet, El Greco Kiadó, 2005

Kötött Cipelő Cicák

Van egy drága barátnőm, hat gyereke van és nagyon kreatív. (Nekem ez már hárommal is alig megy...) Ő találta ki ezt a fantasztikus és egyszerű ötletet, ami azért nagyon klassz, mert kezdő kötögető gyerekek is simán meg tudják csinálni. (Kriszti éppen most ír egy nagyon praktikus sorozatot a blogjában arról, hogy hogyan tanítsuk a gyerekeket kötni, ajánlom mindenkinek!) Kezdő, újrakezdő kötögető anyukáknak is ajánlom, egyszerű nagyon!
A Cipelő Cicák, ha netán valaki nem tudná, Berg Judit mesehősei, nagyon kedves, olvasmányos mesefolyamot írt már róluk, több kötetben. Nálunk is nagy kedvenc, úgyhogy az elsős és másodikos, lelkesen kötögető gyermekem nagy kedvvel fogott hozzá az elkészítésükhöz. Szükség van először is fonalra. Mivel én szeretem és fontosnak tartom, hogy természetes legyen az alapanyag, gyapjúfonallal dolgoztunk.
Ha már tapasztalatos a blog, idekívánkozik egy nagyon pozitív tapasztalat a Steinerbaba nevű internetes boltról. Legutóbb tőlük rendeltem vastag gyapjúfonalat a gyerekeknek és nagyon szívet melengető eljárásban volt részem. Majd lett hatalmas örömünk is, a doboznyi gyönyörű színű, kiváló minőségű, gyerekeknek kötésre maximálisan ajánlott fonal megérkezésekor. Mindkét gyerek választott egy-egy színt és 5-ös tűvel fogtak hozzá a munkához. Tíz szemet szedtek fel a tűre és kötöttek egy 15 cm hosszú darabot, csak sima szemekkel, vagyis lustakötéssel. Az elkészült darabot félbehajtottuk, kitömték gyapjúval, összevarrtuk. A kezeket is lehet kötni, mi ott körmöcskét használtunk és belevarrtuk a testbe az összeillesztéskor. Fontak egy farkincát, amire rábiggyesztettünk három szép gyöngyöt, és három műanyag gyöngyből kialakítottuk-szintén rávarrással- a szemeket és az orrot. Ajándék lett belőlük, két kis gazdájuk a messzi északon szeretgeti őket:-) Mielőtt elutaztak, készült róluk egy fotó, íme, ők a mi cicáink:

Iskolánk honlapján a mai naptól elérhetőek az idei felvételivel kapcsolatos információk.

Egy jó könyv

Finser, Torin: Vándorúton - Iskolában, Klaris Kiadó 2005
Kurta napjaimból lopom a perceket, hogy ezt a könyvet olvashassam. A szerző, aki waldorf tanár, lenyűgözően olvasmányos stílusban ír egy amerikai waldorf iskola osztályának nyolc éves történetéről. Egy személyes tapasztaláson nyugvó, lebilincselő kaland, melyen keresztül valós elképzeléseink lehetnek mindarról, amit a waldorf-nevelés adhat gyereknek-szülőnek-tanárnak. Másra sem vágyom jobban ezzel kapcsolatban. Mármint valós elképzelésekre:-)

Őszi évszakasztal

Waldorf-intézményekben szokás, hogy az ovis csoportszobában, a tanteremben évszakasztal áll. Itthon is csináltunk egyet, nagy öröm volt a készítése. Fogtunk egy használaton kívüli kis asztalt, aztán flangáltunk egy nagyot a környéken és összeszedtünk mindenfélét: terméseket, virágokat, szirmokat, leveleket, köveket. Hazaérve a gyerekek elrendezték őket az asztalon. Azóta is rájárnak: rakosgatják, átrendezik, díszítgetik. És közben észrevétlenül megélik ennek a szép évszaknak a gyönyörűségét. Jó látni napról napra, ahogyan változnak a kincsek: hervadnak a szirmok, száradnak a magok, levelek, úgy, mint kint, a természetben. Lakásdísznek sem utolsó:-)

Andrew Wolpert előadása Fóton

Az alábbiak az előadáson készült jegyzeteim:

Fót, 2009.04.23.

Közösségteremtés a waldorf iskolákban

A.W. waldorf iskolában növekedett, majd volt waldorf szülő, hamarosan waldorf nagyszülő lesz. Jelenleg a budapesti antropozófiai intézetben dolgozik, de szoros munkakapcsolata van a gödöllői Árnikával is.

A mai ember környezete, élete olyan, hogy elszigetelve érezzük magunkat a munkahelyünkön, a lakóhelyünkön, sokszor a családunkban is. Nagyon mélyen gyökerezik bennünk az az érzés, vágy, hogy tartozzunk valahova. Sajnos ezt a lehetőséget, a közösséghez tartozás érzését a múltban elveszítettük, mára már nem úgy működnek a közösségek, ahogyan régen. A vágy, hogy mégis tartozzunk valahová szentimentális érzéssé változott.

A XXI. sz-ban a közösséghez tartozás új értelmet nyert. A jelen kor közösségei munka köré szerveződve alakulnak ki. Az együtt dolgozás, a közös cél szülheti meg a közösségeket, ezért magának a közösségnek a megteremtése már nem cél. Az együttdolgozásból születő közösségek akkor jók, ha egészségesek. Nem harmonikusak, hanem egészségesek. Az állandó harmónia nem jó a közösségnek, kell a dinamika.

Mi is a közös feladatunk a waldorf közösségekben? Felkészíteni a gyerekeinket arra, hogy megtalálják a saját sorsukat, hogy a saját életüket tudják élni, hogy emlékezzenek a szándékaikra. Ehhez a waldorf pedagógiában a folyamatok (ritmikusság, művészetek) és a tartalmak (tudás: arra emlékezni, ami mélyen a gyerekben benne van) adnak segítséget. A tartalmak említésekor fontos hangsúlyoznom, hogy nem adatokról, tényekről van szó. Akkor, amikor egy waldorf iskolában pl. kémiát vagy nyelvtant tanítunk, azt nem azért tesszük, hogy a gyerekeink képleteket és szabályokat tanuljanak, hanem azért, hogy a képletek és a szabályok megmutassák nekik: rend van a világban. És a rendet sem azért kell megismerniük, hogy rendszeretők legyenek, hanem azért, hogy biztonságban érezzék magukat a világban és a biztonságban könnyen megélhessék saját sorsukat.

Mit is értek saját sors/végzet alatt? A gyerekek magukkal hoznak egy csomó mindent az előző életeikből, a nevelés célja véleményem szerint az, hogy a gyerekek felnőve képesek legyenek ezekre az előző életbeli tapasztalásaikra emlékezni, ezek alapján tudják a saját sorsukat élni.

Hogyan segíti ezt a waldorf iskola? Hadd hozzak egy párhuzamot a színház világából!

Dráma: valamiféle spirituális valóság, amit nem igazán látunk, de észlelünk.

Színész: egy saját személyiséggel bíró egyén, akinek a feladata a rendező instrukciói alapján mintegy feladva önmagát megjeleníteni a darab egy szerepét.

Rendező: az ő munkája nem látszik, teszi a dolgát, valamiképpen értelmezi a darabot , tudja mit akar, ő a főnök.

Közönség: ő se látszik, a sötétben ül, adja pénzt, a támogatást, az érdeklődést, ha tetszik a darab, visszajár megnézni újra és újra.

Színdarab: a keret, a darab, az előadás tartalma

Színház: maga a hely, ahol a dráma létrejön.

Hogy is néz akkor ez ki az iskolában?

Dráma= a waldorf arkangyal (szerintem létezik)

Színész= a tanárok, akik követik a gyerekek szándékát, akaratát, értelmezését, nem saját akaratuk után mennek, a bennük lévő képességeket, vágyakat képesek a gyerekek útmutatása alapján használni. Azt a fajta tudatosságot kell képviselniük, ami a gyerekekből hiányzik.

Rendező= a gyerekek, akiknek megvan a saját életükkel kapcsolatos saját értelmezésük, tudják, hogy mit akarnak.

Közönség= a szülők. Ők adják a gyerekeknek és a tanároknak is a ritmikusan visszatérő segítséget, támogatást.

A felnőtteknek (tanárok, szülők, adminisztráció) az a feladatuk, hogy megpróbáljanak asztrál testükből egyre inkább szellemi lényekké válni, ezzel segítve a gyerekek fejlődését. A lényeg, hogy próbálkozzanak, elkezdjék ezt a folyamatot. A gyerekek pontosan fogják érezni, ha már belevágtunk és ez elég is nekik. Nem a tökéleteset várják el tőlünk.