A mi mézesünk

Ha lehetne, ezen a hétvégén állítanám meg életem filmjét. A nagy pelyhekben szállingózó hó, a karácsonyi készülődés áhítata, a családi együttlét a jó meleg otthonunkban, na és a mézeskalács-illat... ez az, amit nagyon jó megélni minden évben. ( A konyhai romos állapotokat és a tésztától ragacsos lakást, illetve az ezekből adódó konfliktusokat persze valaki kivághatná a múviból...)

Egy adag receptjét írom le, nekem ebből három házikó jön ki alappal, vagy ha apró sütit csinálunk, akkor kb. 30 db. A recept eredetije Polcz Alaine szakácskönyvéből van, évek alatt finomodott kicsit, most már becsukott szemmel is meg tudom csinálni, sőt a három tüsténkedő lelkes, ámde tapasztalatlan segítő mellett is jól sikerült. Igazából csak az összeállításnál kell figyelni, onnantól jöhet a minél több szorgos kezecske.

Egy lábosban felolvasztok 2 és fél dl mézet, hozzádobok 20 dkg margarint és 15 dkg cukrot. Mikor ez az elegy már folyós masszává melegedik, akkor beleszórok két evőkanál Kotányi mézeskalács fűszert. A tűzről levéve ezt az émelyítő illatú masszát felöntöm 3 dl tejjel. Közben a kenyérsütő gép táljában összekeverek 90 dkg lisztet 2 evőkanál szódabikarbónával, hozzáöntöm a masszát és a géppel átgyúratom kb. 20 percig. Eddigre már elválik az edény falától, kezdődhet a kézi munka.
Az asztalon kisebb adagokra vágom a nagy gombócot, van a kezünk ügyében liszt, ha túl ragadós, ezzel tudjuk szárítani kicsit és olaj, ha netán száraznak éreznénk. Ezekből, ha szükséges csak nagyon picit teszünk a kezünkre. Mikor már kedvére kigyúrkászta magát mindenki, a kisebb gombócokat kb. 3 mm vastagságúra kinyújtjuk és lehet kezdeni szaggatni. A sütőt előmelegítem 200 fokra, így egy tepsi mézes 6-8 perc alatt sül meg. Mi tojássárgájával is átkenjük sütés előtt, hogy szép fényes legyen. A tojásfehérje sem vész kárba, a hűtőben várja, hogy cukormáz legyen belőle.

Másnap szoktam díszíteni úgy, hogy egy kis tálban jó sok porcukrot összekeverek kevés tojásfehérjével és pár csepp citrommal. Fontos, hogy egyáltalán ne legyen folyós az állaga. Zacskóba kanalazok egy adagnyit, majd a zacskó sarkába vágok egy ici-pici lyukat és már kezdődhet is a díszítés. Ebben még nem segédkeznek a gyerekek, de lehet, hogy megpróbálok kicsit jobban bízni bennük és kipróbálhatják ők is. Félek azonban, hogy a hasukba is sok jutna ebből a csábítóan édes gejlből, ami a sütin megszáradva már korántsem tűnik annak. Szerencsére.

Jól záródó fémdobozokba szoktam tenni, pár nap alatt igazán omlósak lesznek így. És jó sokat csinálunk (4-5 adagot is), hogy az ünnepek előtt is bátran lehessen már lopkodni, ha éppen úgy adódik.

Hát így valahogy. Remélem, a sok minden mellett ez is egy szép emlék lesz majd a felnövekvő kicsiknek. Nekem mindenképpen az.