Szilvalekvár

Nálam a lekvárfőzés elég egyszerűen megy: rúdmixerrel összetöröm a gyümölcsöt, teszek bele egy kevés szőlőcukrot (15 kg gyümölcshöz 1 kg-t), aztán egyet rottyantva rajta steril üvegekbe töltöm, dunsztolom. Ha nagyon folyós a gyümölcs, akkor dr. ottker dzsemfixet használok, a zacskóra írt mennyiség ötödét, fejre állítva hűtöm és kész. Idén két üveg őszibaracklekvárba ezüstkolloidot tettem és nem is dunsztoltam, két hónapja jól bírják, remélem így is maradnak a szezon végéig.

Tavaly be kellett látnom, hogy a szilvalekvárom nem lett az igazi így, ezért most újítottam a szilvával. Keresgéltem mindenfelé, aztán ötvöztem, amiket hallottam végül így csináltam:
8 kg apróbb szemű besztercei szilvát kimagoztunk (azért apróbbat, mert bár több vele a meló, de sokkal ízletesebbek a kis szemek). Kölcsönkértem egy hatalmas zománcos fazekat, akkorát, hogy az összes szilva belefért. Este 10-kor felraktam a tűzhelyem legalacsonyabb lángjára, hintettem a tetejére fél kg bio barna nádcukrot és ráöntöttem fél dl ecetet. Ez így rotyogott reggel hatig, mikorra is a szilva szépen felfőtt. (Tilos megkeverni!!!) Akkor áttoltam az eggyel nagyobb fokozatú lángra és még egy órát hagytam főni. Fogtam egy nagy fakanalat és 20 percig folyamatosan kevergettem. Levettem a tűzről, hozzáöntöttem 3 kupaknyi ezüstkolloidot és steril üvegekbe mertem. A kóstoló ízre mennyei lett, remélem, a tartóssági próbát is kiállja. Jövő héten elrakok még egyszer ennyit:-)